Mócsy Imre - BREZA

Budapest, 1975. július 25.
Dr. Mócsy Imre
Lelkipásztorkodás az egri fôegyházmegyében
a) Erk és Tarnaörs
Maradtam tehát a Művészettörténeti Dokumentáció Központnál tudományos kutató, elôbb havi 48, késôbb havi 72 órás munkával. Kollár Ferenc -- közben tartományfônök lett -- Erkre küldött, hogy ,,biblikus munkára'' fordítsam a fennmaradó idôt. Le is küldettem a szegedi jezsuita fôiskolai könyvtár biblikus részének szánalmas maradékát Erkre, de azokból komoly biblikus munka nem születhetett. Mégis megírtam Az Evangélium kritikája könyvemet. Azonkívül, mint az 1961. február 6-tól február 7-én reggelig tartó házkutatás alkalmával lefoglalt írásaim jegyzôkönyvébôl látom, akkor már kész volt A keresztség misztériuma és
az evangéliumi tanácsok, A mulandóság és az örök élet és a Magnum mysterium et ineffabile sacramentum című füzetem, mely utóbbit Brezanóczy Pál apostoli kormányzó kérésére írtam. Ezüstmiséje alkalmából akart papoknak triduumot adni, s valami ,,modern'' dolgot kért olyasmirôl, hogy ,,Krisztus ma''. Erre írtam az egyházról, már akkor a II. vatikáni zsinat szellemében, mint misztériumról és szentségrôl. 1961 februárjában már kész volt az Ecce nova facio írásom is, mert annak egyik fô forrását is az 1961-ben lefoglalt könyvek jegyzékében látom (Przywara: Vier Predigten). Itt írtam még az Élet és
örökélet a Bibliában (1960), Mi a Biblia (1961) és részben itt írtam az Ante orationem praepara animam tuam (1962), Szent Pál élete és levelei (1963), Mária és az egyház (1963) című könyveimet. Komolyabb biblikus munkákat Budapesten írtam: Bibliai protológia (Teremtéstörténet és az ôsszülôk története, 1963), az Énekek éneke (1963), Bibliai ôstörténet, Gen 4--11 (1964).

Kisebb dolgokat is írtam. Részben papi koronákra, részben más alkalmakra, egyesekre már csak a házkutatási és lefoglalási
jegyzôkönyvek alapján emlékszem: ,,Az imádság a papi életben'', ,,Az Eucharisztia és a papi lelkiség'', ,,Felajánlás és engesztelés'', ,,Az erkölcsi rossz problémája'', ,,Jámbor gondolatok az analogia entis tanával kapcsolatban'', ,,Istent minden dologban megtalálni'', ,,Istennel minden dologban egyesülni'', ,,A bűnbánatról'', ,,Az én Istenemrôl'', ,,Önátadás és kereszt'', ,,Gondolatok a bibliai teremtéstörténetek kateketikai és homiletikai feldolgozásához'', stb.

Közben a lelkipásztori munkában is kisegítettem. Erre a szomszéd faluban, Tarnaôrsön nagyobb szükség volt, gyakran mentem át kerékpárral a plébánoshoz, végül hosszabb idôre nála telepedtem le. Brezanóczy helynök, majd apostoli kormányzó úr általános joghatóságot adott az egri fôegyházmegyére, Tarnaörsre pedig még a házasságkötésnél való hivatalos asszisztálásra is. A szomszéd plébániákon is kisegítettem, fôként a húsvéti gyóntatásokban, az elsôáldozási és bérmálási elôkészületeknél. Az ÁEH Heves megyei fômegbízottja, Boray úr, mindezt hallgatólagosan tudomásul vette.

b) Megismerkedés az egri ÁEH-sal
Boray képviselô úrral Brezanóczy apostoli kormányzó ezüstmiséje elôtti estén az érseki palota kapujában találkoztam. Azt hittem, ô is egri egyházmegyés pap, bemutatkoztam neki, kezet fogtunk, és ô is bemutatkozik:
 -- Boray vagyok.
 -- Nagyon örülök, hogy találkoztam a képviselô úrral.
 -- Hogy-hogy? Mi még nem ismerjük egymást.
 -- Ugyan kérem -- mondom mosolyogva -- a képviselô úr is tudja, ki vagyok és ennyiben én is ismerem a képviselô urat.
 -- Persze, hogy tudom: P. Beának kedves tanítványa, sôt a cikkét is olvastam. Azt hittem, hogy a Verbum Domini-ban megjelent cikkeimrôl olvasott valamit.
 -- Latinul is teszik olvasni? -- kérdeztem.
 -- Nem, hanem az Új Ember-ben megjelent cikket olvastam.
-- Hát azt éppen nem írhattam, mert olyan túlzó dicsérô jelzôket nem adtam volna P. Beának, bármennyire tisztelem is ôt. (Tudniillik, valami lyasmi volt a cikkben, hogy P. Bea volt a legkiválóbb biblikus, a legjobb exegéta. Én csak annyit mondhatok, hogy nekem legjobb tanárom volt, de kiválóbb exegétát és biblikust többet is mondhatok.)

Másnap a szentmise utáni fogadáson a papság után utolsónak léptem a fogadóterembe. Az ajtó mellett ül Beresztóczy Miklós, amikor meglát, magához húz és azt mondja: -- Gyere, bemutatlak a képviselô úrnak.
A mellettem álló Boray mosolyog, kezet fog és azt mondja Beresztóczy felé:
 -- Mi már ismerjük egymást. -- És aztán felém kacsintva hozzáteszi: -- tegnap óta már személyesen is.

c) Brezanóczy kísérlete a keretbe juttatásomra
Brezanóczy kormányzó fel is terjesztett az ÁEH-hoz, hogy a keretbe felvehessen, de a tagadó választ éppen azon az ebéden kapta, melyet vietnami útja után valami kitüntetésben való részesülése alkalmával Egerben tiszteletére rendeztek. Boray képviselô úr azután, mikor egyszer a tarnaörsi plébánián a plébános távollétében én fogadtam, így nyilatkozott: ,,A kormányzó úr rontotta el a dolgot, mert arra hivatkozott, hogy én is ajánlom. Megkérdezték, hogy miért ajánlom, megírtam, hogy nem ajánlottam, csak nem tettem kifogást (hiszen én nem az egyház érdekeit szolgálom).''
Mindez a kisegítô működésemnek nem volt akadálya, Borayt is mint tarnaörsi kereten kívüli kisegítô fogadtam, és ô semmi ellenvetést nem tett.

Budapest, 1975. július 25.
Dr. Mócsy Imre