Hejce - BREZA

A vidék hazánk legszebb tájai közé tartozik. Kevés olyan hely van az országban, ahol a történelmi múlt, a földrajzi fekvés, a sajátos vulkanikus geológiai viszonyok, a különleges értékű növénytakaró és állatvilág, a természeti értékek és ritkaságok, valamint az építészeti és kultúrtörténeti emlékek sokasága együttesen ilyen gazdag esztétikai értékű tájjá szerveződnének. Hejce a 784 méter magas vulkanikus kúp alakú Gergely-hegy lábánál fekszik. A falu feletti erdő széléről nézve széles, országrésznyi panoráma tárul a szemünk elé. Páramentes, szép időben a Magas-Tátráig ellátni. Körös-körül hegyek zárják le a látóhatárt: az Aggteleki Karszt magas tönkje, a Bükk-hegység, s dél felé a Mátra vonulata. A falu fölé magasodó Gergely-hegycsúcs és a Borsóhegy útját állja a támadó, télen igen erőteljes észak-keleti irányú szélnek. A hegyek kivételes adottságú falucskát védenek, mely a Zempléni Tájvédelmi Körzet határán helyezkedik el, ahhoz szervesen kapcsolódik. A falut kettészeli a Fehér kútról eredő Szerencs-patak, melyen az átívelő barokk hidak különleges hangulatot adnak a községnek. A falu számos műemlékként védett épületein túl kivételes értéket képviselnek lakóházai is.

Egy 1261-ben kelt írás szerint államalapító királyunk az egri püspöknek adta a területet. A korai középkorban jelentős hely, ugyanis határában haladt a nagy fontosságú kereskedelmi út Kassa-Lengyelország felé. A kőfallal övezett falu a XVIII. század elején indult hanyatlásnak a környékbeli harcok miatt. A XIX. században 1100 fő körül lakják. A falu 1804-ig az egri püspökség ősi birtokai közé tartozott. A község jelenlegi katolikus temploma gótikus szentélyével, körülötte lőréses erődfallal a XV. század közepén épülhetett, erősségül a huszita támadásokkal szemben.
Ezt a középkori templomot Eszterházy Károly püspök az 1770-es évek végén copf stílusban átépíttette. Ekkor kapta jelenlegi formáját. Gótikus ablakait kiszedték, s új tornyot építettek a templomtesthez. Eszterházy püspök építtette 1774-ben azt a kétemeletes püspöki kastélyt is, amely nyári nyaralóul szolgált egy időben, később azonban fontos, sőt szomorú események, történések színtere is volt. Az épület nagy értéke a kastélykápolna Johann Zircler mennyezetképével.
A kastély 1805-ben átkerült a kassai püspökséghez, de funkciója nem változott, továbbra is nyaralóul szolgált. A drámai történelmi események 1945 után zajlottak itt. Kassa újból Csehszlovákiához történő csatolása után Madarász István püspök, Tost Barnabás és Brezanóczy Pál káptalani helynökök ebből az épületből kormányozták a kassai egyházmegye csonka, magyarországi részeit.
1841-ben átalakított palota több évtizede apácák otthona volt. 1950-től pedig másfél éven át hittudományi főiskola és szeminárium működött a kastélyban.
Napjainkban szeretetotthonként funkcionál, megtekinteni előzetes bejelentkezést követően lehet.