Cserépváralja - BREZA

Csaba László: Munkás Szent József római katolikus templom, Cserépváralja

A Bükk lankás nyúlványain fekszik Cserépváralja, ahol az ország egyik legszebb, legösszetettebb prekortárs temploma, az 1961-ben felszentelt Munkás Szent József római katolikus templom áll. Tervezője az elmúlt „éra” – Szabó István mellett talán legnagyobb templomépítője, Csaba László volt, aki 1943-ban érettségizett a budapesti Kegyestanítórendi (Piarista) Gimnáziumban. A cserépváraljai volt az első temploma. Ezt időben a hollóházi, a hodászi, a nyírderzsi, majd gyors egymásutánban a Kaposvár Béke úti és a Budapest-BékásmegyerVera téri - ma Lékai bíboros téri -Boldog Özséb templom követte. Hetedik temploma egy kis kápolna, amit 1987-ben tervezett a Szabolcsban lévő kis Flóra-tanya számára. Csaba László, IPARTERVes tervezőként, 1959-ben kezdett el a cserépváraljai templomon dolgozni, amely a világháború utáni magyar építészet egyik méltatlanul elfeledett – és talán napjainkban felfedezett – remek darabja. Ahogy a templom, a tervezéstörténete és az utóélete sem mindennapi.

Csaba László 1959-ben az IPARTERV munkatársaként a miskolci hűtőház tervein dolgozott. A hűtőház műszaki ellenőre egy cserépváraljai kőművesmester volt, aki egyszer megsúgta neki: falubeliek megkeresték és kérték, tervezzen egy templomot, mert neki van tervezői jogosultsága. Fölajánlotta, ő nagyon szívesen megtervezi ingyen a templomot az egyházközségnek, mert ő hívő ember, de egyúttal megkérte Csaba Lászlót, ugyan segítsen már neki, hogy az mégis valahogy olyan "templomszerű" legyen. Csaba László szívesen beleegyezett, hogy segítsen, de rövidesen kiderült: a műszaki ellenőr úgy gondolta, hogy ne segítsen, hanem inkább tervezze meg a templomot. Csaba László belement az alkuba, ő megtervezi, Pista bácsi pedig aláírja, ugyanis neki volt ilyen joga, az építésznek meg 1959-ben még nem.

Amikor a művezető megkereste Csaba Lászlót a tervekkel, volt már néhány papírra vetett vázlata, de Pista bácsi nem tudott zöld ágra vergődni a templom problémájával. Csaba László próbált segíteni neki, de végül is mindent ő rajzolt meg. A terv azonban a műszaki ellenőrnek is nagyon tetszett. Mikorra elkészültek, elgondolkozott, s azt mondta: Ő bizony, ha megkérdezik, kénytelen bevallani, hogy ezt lerajzolni se tudná, még kevésbé megtervezni. Volt önkritikája az öregnek. Végül abban maradtak, hogy Csaba László gyorsan megszerzi a tervezői jogosultságát, hogy aláírhassa a tervét. Ez kétséges vállalkozás volt, ugyanis abban időben nem volt jó ajánlólevél az egyházzal való együttműködés.

Cserépváralja plébánosa Fias István volt, eredetileg szalézi szerzetes, s ragyogóan értett a munkához, a szervezéshez, a falu neveléséhez. Nélküle aligha jött volna létre a kis templom. A faluban addig nem volt templom, a szentmisét az iskolában tartották Furcsa helyzet alakult ki: a tanteremben állt egy redőnyös szekrény, a mögött az oltár az Oltáriszentséggel. Az egyik falon Lenin, Sztálin és Rákosi képe, a másikon a Szűzanya, a kis Jézus és Szent József. Napközben folyt a tanítás; s ha a plébánost éppen beteghez hívták, s mondjuk közben netán énekóra volt, a gyerekek énekelték a „Sződd a selymet, elvtárs”-at, de azért letérdepeltek, mert a plébános úr kivette az Oltáriszentséget. Ez az állapot nem volt tovább tartható. Azt mondták, az egyház menjen ki az iskolából. Kap állami támogatást, negyvenezer forintot, ez még akkor sem volt sok pénz, s ebből építsenek imaházat. Az egyháznak volt egy telke, kis beltelek löszfallal. Ebbe vágtak egy kis fülkét, ott misézett nyáron a pap. Télen nem, mert befagyott a kehely. E tarthatatlan helyzet miatt kaptak 1959 nyarán elvi engedélyt az építkezésre. Az engedély alapjául az szolgált, hogy eddig is egy 6x10 méteres tanteremben működött az egyház, most sem lehet nagyobb az alapterület, így torony sem lehetett.

Ez az eljárás egyébként meglehetősen jól jellemezte a korszaknak a templomépítéssel kapcsolatos hozzáállását. Míg az ötvenes évek – és kifejezetten Rákosi Mátyás „országlása” - a masszív templomrombolás időszakát jelentik, addig Rév Ilona mintegy kétszázötven új építésű templomról nyilatkozik, melyek közé nem számolta be a kápolnákat. Ez az 1945 és 1985 között felvett szám azonban némiképp egyoldalú, ugyanis ezek között rendkívül kevés az új alapítású templom. A cserépváraljai templom is egy már meglévő állapot „szentesítése” volt, az ugyancsak Csaba László által tervezett hollóházi templom is a porcelánmanufaktúra építése miatt elbontott régi templom helyett épült fel. Ezzel szemben, az új alapítású templomok viszonylag későn kezdenek épülni.

Csaba László a cserépváraljai templom előtt megnézte a helyszínt. A falu és a környéke gyönyörű hely, a falu után semmi, csak a hegyek meg az erdő. Amikor elkészültek a tervek, a végeredmény kicsit zavarba ejtő volt. Volt is rajta torony, meg nem is, a rajzot nem nagyon értették, egy volt a lényeg: ami a 6x10 méterbe belefér, maradhat; ami kilóg belőle, le kell vágni. Ezért lett csalóka a terv, mert Csaba László rátett egy szélfogót és hozzácsapott egy kis tornácot. A haranglábat végképp nem értették a terven, az mi lesz? Az elképzelése az volt, hogy az alacsonyra tett bejárattal belül emelkedő teret hozzon létre: ha valaki belép, érezze, hova lép, emelje fel tekintetét. Ezt sugallja az átlós gerenda, ami az oltár felé emelkedik, ez adott különleges karaktert az épületnek. A falu maga építette templomát, ők termelték ki a követ, a patakból a homokot, faragták a gerendát. Egy hősi korszak csodálatos élménye volt ez az összefogás.

A templom fogadtatása azért furcsa helyzetet eredményezett. Fias István, a plébános, majd Egerben Brezanóczy Pál, akkori apostoli kormányzó is, mindenben támogatta a terv megvalósulását. A falu meg hitt a plébánosának Ennek hatását akkor lehetett igazán felmérni, mikor később a plébánost elhelyezték Cserépváraljáról, s nem volt senki, aki a falu népét vezette, irányította volna.