II. Vatikáni zsinat - BREZA

Bánk József
Visszapillantás a II. vatikáni zsinatra
Az Új Ember főszerkesztője felkért - írta a most elhunyt érsek néhány héttel ezelőtt -, hogy mivel én vagyok az egyetlen élő zsinati atya, írjam le emlékeimet. Tekintettel arra, hogy könyveim s jegyzeteim az előző lakásomban vannak - most egy katolikus szociális otthon szobájában élek - csak az emlékezetemre támaszkodhatok.
A következő részlet Bánk József "emlékezetére támaszkodva" keletkezett írásából való. A teljes szöveg az Új Ember hamarosan megjelenő 2003. évi kalendáriumában lesz olvasható.
A magyar püspökök közül Hamvas Endre kalocsai érsek, Brezanóczy Pál és Cserháti József püspök és jómagam szólaltunk fel. Látván a különböző országokból érkező zsinati atyák többszöri felszólalását, elhatároztam, hogy én is felszólalok. Az egyház erőteljes centralizmusát és jogi jellegét bíráló olykor szenvedélyes kritikák hallatán az egyházjog védelmében kívántam szólni, de ezt a "szót adó" madridi érsek nem tartotta időszerűnek, így más témát választottam. Tekintettel arra, hogy a "vasfüggöny" mögül én voltam az első, aki szólni kívánt, másnapra már kaptam helyet a felszólalásra. Másnap nem mentem el a zsinatra, hogy a felszólalásomat elkészítsem. Amikor a zsinati atyák hazajöttek, a fiatal kollégák nagyon hűvösek voltak velem, aminek nem értettem az okát. Aztán egy brazil püspök közölte velem, hogy mi történt az ülésteremben. Fel kellett volna szólalnom... Ez volt az oka a magyar kollégák hűvösségének. Este Brezanóczy Pál röpgyűlésre hívta össze a fiatal püspököket. Kifogásolta lépésemet: nem lehet egyénieskedni. Én azt válaszoltam, hogy a magam nevében kívánok felszólalni. Más dolog, ha valaki a püspöki konferencia nevében szólal fel. Beszédem végül is nagy tetszést váltott ki. Egy újságíró el is kérte beszédem szövegét. Az egyetlen példányomat átadtam, ami nagy lelkifurdalást okozott: hogyan kapom vissza. Esetleg kiforgatja... A 11 órai szünetben kezemben a rózsafüzérrel, a nagy tömegben az újságíró keresésére indultam. Közben találkoztam Tomek Vince piarista generálissal és Hamvas Endre kalocsai érsekkel. Mindketten gratuláltak. Végre megtaláltam az újságírót, aki megnyugtatott, hogy nem lesz változtatás a szövegben, és hogy másnap visszakapom.

A II. Vatikáni Zsinat
2002. október 10. 09:12
Negyven éve, 1962. október 11-én kezdődött meg a II. Vatikáni Zsinat, a katolikus egyház XX. századi történetének legjelentősebb eseménye, amely fordulatot hozott az egyház életében.
A tanácskozás négy éven át tartott, évente 2-3 hónapos ülésszakokkal, és 1965. december 8-án ért véget. A zsinatot XXIII. János pápa hívta össze, majd halála után VI. Pál pápa fejezte be. Célja a katolikus egyház belső életének, valamint a modern világhoz és az elszakadt keresztény testvérekhez fűződő viszonyának a megújítása volt.
A XXIII. János pápa és az általa összehívott reformzsinat képviselte új irányzatot az aggiornamento (korszerűsítés, modernizálás) szóval jellemzik. Ez a fordulat a legnagyobb változás a katolikus egyház életében az ellenreformáció óta: az elhatárolódás a világi hatalomtól és a visszatérés igénye az ősegyház eredeti missziójához.

Az átmeneti pápának szánt XXIII. János pápa nem sokkal a megválasztása (1958. október 28.) után, 1959. január 25-én, a római Szent Pál-bazilikában, meglepetést keltve jelentette be, hogy egyetemes zsinatot kíván összehívni. Az 1961. december 25-i "Humanae salutis" kezdetű apostoli konstitúciójával ezt megtette. A pápa a zsinat megkezdésének időpontját az 1962. február 2-án kibocsátott motu propiójában 1962. október 11-ben jelölte meg. A zsinatra a pápa meghívta az elszakadt keresztény egyházakat. A vatikáni sajtóiroda rendszeresen tájékoztatta a világsajtót a zsinat eseményeiről. A zsinat hivatalos nyelve a latin volt.

A zsinat ünnepélyes megnyitására 2540 zsinati atya vonult be a Szent Péter-bazilikába - ez volt az egyháztörténelem eddigi legnépesebb gyűlése. Az egyház történetének legnemzetközibb zsinatán 1041 európai, 956 amerikai, több mint 300 ázsiai és 279 afrikai főpap vett részt. Magyarországot Hamvas Endre érsek, valamint Bánk József, Brezanóczy Pál, Cserháti József és Kovács Sándor püspök képviselte. Először az egyház történetében 18 nem katolikus egyház is eleget tett a pápa meghívásának. A megfigyelők száma a zsinat végére már 100 fölé emelkedett.

A zsinat úgy lett korszakalkotó, hogy egyetlen új dogmát sem hirdetett ki. A zsinaton a progresszisták (a korszerűsítésre törekvők) és az integristák (a változások ellenzői) közötti küzdelem már a zsinat kezdetén a haladók javára dőlt el, pápai támogatással. A zsinat kerülte az ítélkezést és az elítélést. A 16 elfogadott zsinati dokumentum közül alapokmánynak és csúcspontnak számít a "Lumen gentium" című, az egyházról szóló dogmatikai konstitúció. A vallásszabadságról szóló nyilatkozat a zsinat legradikálisabb döntése. A liturgia változására vonatkozó határozat lehetővé tette a nemzeti nyelv használatát a szentmisében is. Jelentős előrelépést tett a zsinat az ökumenizmus terén, a nem katolikusok, a nem keresztények, a zsidóság és a nem hívők irányában. A tömegtájékoztatásról is született zsinati határozat.

A szabad véleménynyilvánítás érvényesült a zsinaton. A zsinat korfordulót jelentett a katolikus egyház életében, évszázados törvényeket, szokásokat változtatott meg, és általa az egyház visszanyerhette a hitelességét azok szemében is, akik a történelmi szerepének alkonyát jósolták.